Cégtörténet

Miskolc városa azokhoz a területekhez tartozott, ahol a könyvnyomtatás csak a XIX. század elején vált ismertté. Az első miskolci nyomda keletkezésének hiteles adataira Borsod vármegye 1812. június 25-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében találkozunk, amely szerint 1812-ben Szigethy Mihály létesített nyomdát Miskolcon. Szigethy egy szedőt és egy nyomtatót foglalkoztatott, papírfelhasználása pedig 25 bála volt. Halála után lánya Szigethy Mária folytatta apja munkáját 1840-ig, majd Csöglei Tóth Lajos irányítása alá került a nyomda. 0 nyomtatta az első miskolci újságot a "Miskolci Értesítő"-t. A szabadságharc idején a "Nemzeti őrdal" című vers nyomtatásáért üldözték, majd börtönbe került, és 1850-ben meghalt. 1855-1859-ig Deutsch Dávid vette át a nyomdát. Ezután Rácz Ádám kezébe került, aki megalapította a Borsod című lapot. Forster Rezső 1878 augusztusában vette át a nyomdát. 1918-ban Klein, Ludvig és Szelényi Könyvnyomda Részvénytársaság címen eggyé olvadt az 1897-ben alakult jó hírű Szelényi-nyomdával. Szelényi 1901-ben indította el az első miskolci délutáni lapot, a "Miskolci Naplót".192b-ban a Villamos Tröszt vette meg és Miskolci Könyvnyomda Rt. néven üzemeltette a nyomdát amíg szüksége volt rá. A Tröszt 10 év után Észak-Magyarország legmodernebb üzemét, mint ócska limlomot elkótyavetyélte. Az ország minden részébe széthordták a több mint egy évszázadon át egybegyűjtött legjobb szedő és nyomógépeket, könyvkötészeti berendezéseket, jóformán az egész üzemet. Néhány szakmunkás az akkor megalakuló Fekete-nyomdában helyezkedett el, a többség a reménytelen helyzet láttán elvándorolt Miskolcról.

1937-ben ilyen körülmények között jött létre a Fekete Pál és Társai Felső-magyarországi Nyomda Vállalat, egy gyorssajtóval, egy tégelysajtóval, három öreg szedőgéppel. A napilapok nyomtatására egy ósdi szalagos rotációsgépet, öntőberendezést létesítettek. Fekete Pál nyomdavezető bensőséges kapcsolatban volt a nyomdászokkal munkaidő utáni szabad idejük nagy részét együtt töltötték, politikai, munkásmozgalmi, szakmai kérdésekről vitáztak mindaddig, amíg a rendőrségnek és később a Gestapónak is gyanússá lett a társaság.

1944 tavaszán a "Magyar Jövő" és a "Reggeli Hírlap" megjelenését betiltották, egyedül a "Magyar Élet" című kereszténypolitikai napilap jelenhetett meg Miskolcon. Ezzel a Fekete Pál és Társai nyomda nehéz helyzetbe került, a rotációs leállt, a három nyomógép és a szedőgépek jóformán semmit sem termeltek. A kihaltnak látszó Fekete-nyomdában röplapokat, hamísított katonai igazolványokat, bélyegzőket készített néhány nyomdász és az új kolléga, a Nagyváradról idejött Vajda Gábor. Gyanúra nem volt ok, mert a németek minden mozdítható tárgyat leszereltek és elvittek.

1944. december 4-én megkezdődött az akkor 133 éves miskolci nyomdászat új fejezete. Szerencsére a rotációs gép és az öntödei berendezés a nagy udvar távolabbi részén állt, és ez elkerülte a rohanva menekülő fosztogatók figyelmét. Az áramszolgáltatás szünetelt, dermesztő hidegben, ablaktalan helyiségekben, pislákoló gyertyafénynél, üvegcserepek, törmelékek közül, meggémberedett ujjakkal kapargálták ki a "Felső Magyarország" az ("Észak-Magyarország elődje) első és következő számának betűit. Az egyik gyorssajtót üzemképes állapotba helyezték és áram hiányában kézzel forgatták az öreg gép hatalmas lendkerekét. Így készült a kifosztott raktárban hagyott tarkabarka plakátpapíron nyomtatott újság első számai.

A felszabadulás utáni hetekben a Steiner-fiúk, Gyula és Dezső, mindketten apjuk mesterségét folytató nyomdászok hozzáfogtak egy új nyomda szervezéséhez. Az "árjatörvény" idején befagyasztott kis nyomdákból egy középüzemnek mondható vállalatot hoztak létre a hajdani Klein és Ludvig nyomda régi helyiségeiben.

1945-től kezdve a Fekete-nyomda, a Steiner-nyomda és ifj. Ludvig István nyomdája különböző szervezeti és gazdasági formációban időszakonként együttműködött, végül is a három üzem a Borsodi Nyomda Kft. néven egyesült. A nyomda igazgatójává Szűcs Andort nevezte ki a könnyűipari miniszter.

1949. december 29-én történt az egész nyomdaipar államosítása, amikor is a Borsodi Nyomda mint anyavállalat Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben 40 nyomdát államosított, és ezeknek a nyomdáknak irányító, ellenörző és felügyeleti szerve lett 1950. március 31-ig, amikor ezt a szerepet az akkor alakult Észak-Magyarországi Nyomdaipari Egyesülés vette át.

A Borsodi Nyomda az államosítások után 4 szedőgéppel termelhetett. A nyomda nagyon szegényes örökség birtokosa lett, a mostoha körülmények dacára, mégis mindig jó termelési eredményt mutathatott fel, az elsősorban a fegyelmezett, kitűnő szakmunkásgárdának köszönhetően. Az egyesülés dolgozóinak öszlétszáma 15 fő volt.

1952. május l jétől a Szerencsen, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és ~zdon üzemelő telepek irányító és ellenőrző központja újból a 13orsorli Nyomnia lett. A nyomda "új" VVinkler öntőberendezést és kétemeletnyi háborús omladék alól kiásott, kétverkes Mann rotációs gépet kapott.

Később lezárult a Borsodi Nyomda Dózsa Cryörgy utcai Fekete-nyomdában kezdődött és a Széchenyi utca 103. szám alatti épületében folytatódott hősi korszaka; az 1812-ben Szigethy Mihály telepítette nyomdamag a Bajcsy-Zsilinszky utcán négyemeletes sajtópalotává terebélyesedett.

1993. a nyomda újkori históriájának kezdete, mikor is a privatizációt követően a Talentum-csoport tulajdonába került a vállalat. Ez az új helyzet elősegíti a megváltozott piaci körülményekhez való alkalmazkodást. Ennek elemeit kezdtük el építeni az új piaci szervezet kialakításával, amelynek középpontjában a korszerű marketingszemlélet áll, azaz a vevő igényeinek kielégítése.